Emlékfal

Palotai Nándor egyetemi tanár, labdarúgó edző mindenkinél többet segített nekem. Az utolsó VFC USE-s csapatát közösen vitte velem az országos másodosztályú bajnokságban. Eleinte ellenfelek voltunk, később saját maga elhatározásából kért edzőnek maga mellé. Elmondása szerint "látta miből táplálkozok." Azt köszönhetem neki, hogy bízott bennem, aki látta, hogy van bennem olyan spiritusz, olyan tehetség, olyan töltet, hogy én meg tudok élni ezen a pályán. Mindössze félévi közös munka után, a kezdeti 12-14 fős edzéslétszám 22-25-re nőtt minden alkalommal! Amikor elválasztottak minket a közös csapatunktól, utána is legalább hetente találkoztunk. Nándi soha nem adta fel az elveit, sokat tanultam tőle. A halálhíre mélyen megdöbbentett. Sajnos, egy "Sisa tanítvánnyal" kevesebb lett. Vele egy nagy érték elveszett. Igyekszem tovább vinni, amit tőle kaptam és nagyon köszönök mindent!

Ferenczi Attila sokat segített nekem. Mindig készséggel állt hozzám és ha rendeltem egy szakkönyvet, biztos hogy bónusz cikkeket, egyéb kiegészítéseket is küldött. A tradícionális magyar labdarúgás alapelvei könyvei (amit régen egy kolléga adott a kezembe) sok mindenen elgondolkodtatott. Aztán követte a többi is. Megrendített a halálhíre. Én sem előtte, sem utána, nem tudok rosszat mondani róla. Köszönettel és hálával tartozom neki, amiért így állt hozzám és segített mindenben. 

Szabó Béla bácsit, csak néhány éve sikerült megismernem, de nagy hatással volt rám. Ekkor már "grundfilozófusként" próbálta terjeszteni a saját tapasztalatait, nézeteit. Csupaszív ember volt, aki az egész életét a labdarúgásnak szentelte. Nyitott pályás, szabad edzések szervezése mellett, konferenciákat bonyolított le, amiken személyesen nem tudtam részt venni, de segített azok felvételei megszerzésében. Így az ő és például Kis János "futsalpápa" (Isten nyugosztalja!) előadásait is féltve őrzöm. Köszönök mindent!

Sebes Gusztávval, bár a koromból adódóan nem találkozhattam vele, mégis az ő könyve volt az, ami tizenévesként megváltoztatta az életemet. Az Örömök és Csalódások (könyvkritikám ide kattintva!) egy olyan világba repített, amiről addig csak hallottam, de nem hittem el, hogy valóban létezett. A szakmai tartalma nagy értéket közvetít. Megdöbbentő, mennyire aprólékos munka, gondolkodásmód és felfogás kellett ahhoz, hogy a magyar labdarúgást a világ élvonalába repítsék annak idején és hogy mennyire távol vagyunk most ettől. Ha az életben nem is találkozhattunk soha, azért a sírját meglátogattam egykori csapatkapitányommal. Köszönök mindent, amit a magyar labdarúgásért tett és - közvetve ugyan - de egy kicsit értem is!