Sebes Gusztáv: Örömök és csalódások

Az emlékfalamon már írtam egy keveset a szerzőről, egy kicsit ezt bontom most ki. A legnagyobb hatású könyv volt számomra, amit sportszeretőként, tizenéves fejjel kaphattam.

Apró betűs könyv, csaknem 400 oldallal, benne nagyon mély szakmai tartalommal. Nem is elsősorban ez fogott meg igazán (bár ez se hétköznapi!) hanem a gondolatvilága, gondolatisága. Milyen felfogással látja egy edző a saját csapatát, hogyan élte meg a nem mindennapi eseményeket, amiken keresztül ment. Sebes Guszti bácsiról nem sokat ír az internet, nem is igazán lehetett róla beszélni, hiszen az '56-os események az elveszített világbajnoki döntővel kezdődtek, legalábbis az első hatalom elleni tüntetés ekkor indult meg. Ő lett kikiáltva bűnbaknak. A legtávolabb álljon tőlem, hogy a politikát ide keverjem, de az '50-es évek Magyarországa, talán a legsötétebb itthoni időket idézte. A félelem mindenhova beférkőzött. A hétköznapi embernek nem maradt más öröme, minthogy kimenjen a hétvégi mérkőzésre és drukkoljon kedvenc csapatának, vagy a válogatott csapatunknak. Különösen akkor, amikor az sikert sikerre halmoz. Utólag már jobban megértjük a dolgok miértjét, minden más értelmezést kaphat. Én, mint a magyar futball egyik amatőr kutatója kijelenthetem, hogy bárkinél szóba került Sebes Gusztáv neve, mindenki elismerően beszélt róla.

"Amikor ő megszólalt a futballról, azt mindenki tátott szájjal nézte!" - hallottam több helyről is

A könyv eleje a szerző gyermekkoráról szól. Mai fejjel nehéz elképzelni a gondolatiságát, hogyha kiszorított szögből valaki gőlt lőtt, miért volt csere a következő mérkőzésen. Mert aki "veszélyeztette a csapat eredményességét" rögtön kispadon találhatta magát. A szerző megemlíti gyerekkora nagy bálványát is, a "karika lábú Schlossert" a grundon hogyan kalapálták a gyerekek vésővel és kalapáccsal a saját lábukat, hogy mindenkinek olyan görbe lába legyen, mint az övé. Schlosser Imre is ekkora hatású futballista volt. Nem véletlen végezhette el a kezdőrúgást a híres Angol-Magyar visszavágóján, a szerző felkérésére. De ne siessünk ennyire előre...

Folytatódnak az érdekes ifjúkori kalandok, hogyan játszott amatőrként a profik között, hányszor szedett labdát a dicső labdarúgó múltunk nagyjai előtt...Hiszen mindig is erős válogatott csapatunk volt (akkoriban...) ahová beférni is nehéz volt, nemhogy játszani. Így lett Sebes Gusztáv is, mindössze egyszeres válogatott a sors mostoha fintoraként, épp a náci Németország válogatottja ellen.

Az első, mindent technikával megoldani. Az állandó helycserés játék alapelveit megismertetni, megértetni a játékosokkal. -vallja a szerző

Itt valójában már a Totális Futballról beszél, évtizedekkel megelőzve a korát.

Könyvkritikaként megjegyzem a könyv politikai vonatkozását, bár mai fejjel, nyilván ez is könnyebben értelmezhető. Hallomásokból tudom, hogy még a kiadott mű is cenzúrázva lett, ahogy akkoriban máshogy nem is jelenhetett meg semmi. Gondoljunk csak bele, micsoda remekművek születhettek volna még, ha mindenki nyíltan és szabadon elmondhatta volna a saját véleményét a futballról és minden másról is...

A sikeres edzői vizsga után, megtudhatjuk hogyan lépett felfelé a szerző a ranglétrán. Ahogy azt is, hogyan szervezték újjá a magyar sportéletet egy romjaiban lévő országban. Sok tanulságot írhatnék most, de talán a legfontosabb az alulról építkezés volt. Egykori edzőink, kiváló egykori labdarúgók hírében álltak, de a magyar futball újbóli mennyekbe repítéséhez, ennél sokkal több tényező játszott szerepet. Ezekbe nem is mennék most bele, annyi mindent használhatnánk, akár a mai korra vetítve is. Csak itt van előttünk, itt fogjuk a kezünkben, el kellene olvasni és átültetni a gyakorlatba, a mai kornak megfelelően. 

Sebes Gusztávot mindig is érdekelte, hogyan lehet sok jó játékosból egy gördülékeny gépezetet, fogaskerék módjára működő csapatot létrehozni.

Akkoriban ez nagy fejtörtést jelentett a kor nagy edzőinek. Ne felejtsük el, hogy a világ legjobb játékosaival kellett foglalkoznia a magyar edzőknek. Ez nagyon komoly emberi és szakmai felkészülést igényelt, minden sportban dolgozó embertől. Ennek a kivételes feltételeit kellett megteremteni. A szerző leírja részletesen, hogyan szervezték meg a magyar bajnokságokat, az új válogatott kialakulását. Budafokkal hogyan nyert NB 2-es bajnokságot, amit csak néhány évvel ezelőtt sikerült megismételni. Mármint az újra feljutást, a magyar első osztályba. Ahogy a szurkolói kiírás is jelezte, "Sebes Gusztáv óta vártuk a csodát!"

A könyvből megtudhatjuk, hogy az első szövetségi kapitányi mérkőzésén, a csehszlovák válogatott egy ötöst gurított nekünk. És, itt álljunk is meg egy pillanatra. Hányszor hallottuk, hogy a "csillagok szerencsés állása volt" ami akkor történt a futballunkban, hogy "annyi sok jó játékossal könnyű lehetett" és hasonló butaságokat. Engem mindig az érdekelt, ha valaki hosszútávon eredményes, ő mit csinál másképp, mint a többi? Mi lehet ennek az oka, hogyan dolgozik? Itt jegyezném meg, hogy ezen a mérkőzésen már olyanok is játszottak, mint Puskás, Bozsik, Szusza, vagy éppen a világrekorder gólkirály Deák "Bamba" Ferenc.

A szerzőben ekkor tudatosult leginkább, hogy "sok jó játékos, még messze nem jelent jó csapatot is és különösen nem egy működő gépezetet. Sőt, valójában ez a kihívása egy szövetségi kapitánynak."

Mondhatjuk azt, a többi már történelem. Olvashatunk a felkészülés további meneteiről, érdekes válogatott béli történetekről. Például a tatai edzőtáborból is, amikor az olimpiára készülő Takács Károly sportlövő, hogyan szökött meg a táborból gyakorolni és futott bele, éppen a labdarúgó csapatunk szövetségi kapitányába az éjszaka -szerencséjére. Ő az, aki végül fél kézzel is olimpiai bajnokságot nyert, amivel máig az egyetlen magyar sportlövő, aki miatt kétszer is felcsendülhetett a magyar Himnusz. A helsinki olimpia (1952) a legsikeresebb szereplésünk, az éremtábla harmadik helyén zártunk, összesen 42 (!) éremmel. Aztán jöttek labdarúgóink világra szóló sikerei is. Olimpiai aranyérem (labdarúgásban először!) győzelem Angliában, a világon első csapatként. Majd angol kérésre a visszavágón is 7:1-re, ami mai napig az ellenfelünk legnagyobb arányú veresége. Aztán az Európa-kupa (mai EB elődje) megnyerése 3:0-ra, Rómában a házigazdák ellen, ahol előtte, majd két évtizedig győznünk sem sikerült. 32 egymást követő veretlen mérkőzés megvívása, a világbajnokság gólkirályi címe (Kocsis Sándor személyében, 12 találattal) a legnagyobb arányú győzelem a VB-k történetében (Dél-Korea elleni 9:0) a világbajnoki döntő és...sokan azt hiszik itt lezárul a sor. Pedig, ha a könyvet olvassuk, láthatjuk, a sikertörténet folytatódott a következő mérkőzéseken is. Kevesen tudják, de az 1955-ös évet is veretlenül zárta a magyar labdarúgó válogatott. A következő évben pedig már a forradalom előszelei csapkodtak, egyre nehezebb volt a futballra összepontosítania a játékosoknak is, mindemellett fiatalítani is szerette volna csapatát a szövetségi kapitány, amivel 1-2 vereség is becsúszott.

Az 1955,- és 56-os évben kihívást jelentett a teljesen visszaállt csapatok ellen játszania a magyar válogatottnak. A labdarúgásunknak a jövőben erre kell a megfelelő válaszokat megtalálnia. - hangzanak a szerző szavai

Nem akármilyen válogatott stáb állt akkor össze, dolgozni a problémán. Sebes Gusztáv válogatott munkáját segítette Mándi Gyula "Mandula" de említhetném Titkos Pált és Bukovi Mártont is, akikről hosszasan lehetne írni, micsoda hatású trénerek voltak. Nem is beszélve Kalmár Jenőről, a világhírű edzőről, aki az akkori Honvéd vezetőedzőjeként, rendszeresen 6-8 fő játékost adott a válogatottnak. 

Pelé szerint az a Honvéd a világ akkori legjobb csapata volt.

Ha a forradalmat nézzük futball szempontból, azt negatívan érintette sajnos. Komplett ifjúsági ("B") válogatottunk hagyta el az országot, nem beszélve az Aranycsapat több tagjáról. A régi sikereket már nem is sikerült megismételni se. A szerző leírja kendőzetlen őszinteséggel, hogyan úszták meg a lincselést többször is, hogy a hatalom őt kiáltotta ki bűnbaknak, -itthon. Mert Sebes Gusztávot, nemzetközi szinten a világ legjobb edzői között tartották és tartják számon a mai napig is. UEFA alapítóként, az ő javaslatára elkezdték megrendezni az európai bajnok csapatok kupa sorozatait, később pedig az Újpest szakmai igazgatójaként dolgozott tovább és számos egyéb pozíciót töltött be. 

Sok érdekes és tanulságos történet van a könyvben, amikor például a Dánia válogatottját megvertük 6:0-ra Koppenhágánban, aminek a végén egy emlékérmet ad át a hazaiak trénere a magyar társának, mondván,

Ettől a magyar 11-től, nem szégyen a 6 kapott gól.

Vagy, amikor a Czibor Zoltán (világ egyik legjobb szélsőjének tartották) felkérdezi a szövetségi kapitányt (a szerzőt) miért a Fenyvesi doktor játszik a helyén és árulja már el neki, mivel jobb nála ez a játékos?

Zoli! Nem jobb játékos, te jobb vagy nála! Viszont ő sokkal jobb ember és majd idővel rájössz, hogy ezek a tulajdonságok mennyivel fontosabbak egy válogatott csapat életében! Zoli többet nem szólt. - zárja a szerző

Sok ilyet,- és ehhez hasonló tapasztalásokat olvashatunk, számos egyéb témában is. Sporttáplálkozás, életmód, felfogásbeli és pszichológiai kérdések, pedagógia, de a fizikális felkészítésben is tájékozódhatunk nagyon aprólékosan, részletekbe menően. 

Másik kritikám a könyvvel kapcsolatban, hogy én sokkal jobban megismertem volna az akkori labdarúgásban uralkodó felfogást, különböző filozófiákat, stílusokat. A magyar első osztály, akkoriban a stílusok csatája volt, ezekről többet olvastam volna még. Sebes Gusztáv lényegében a magyar és a világelit legjobbjaival ápolt jó viszonyt. Olyan edzőkkel, szakemberekkel találkozott, akik tudtak valamit. Mennyi kérdésem lenne még hozzá...

Kedvenc részem, amikor az ifi torna döntőjét részletezi a szerző, amikor a románokkal játszottuk a döntőt, Romániában, kánikulában, csaknem százezer román előtt. 3:1-re mentek is a hazaiak, mire a román szövetség elnöke megjegyezte félidőben a szerzőnek: "Ez a futball!" Guszti bácsi nem szólt semmit. Elmondta az öltözőben motiváló jellegű beszédét, majd kegyetlen csatában, Csordás "felhőfejesével" 4:3-ra fordítottunk. Az eredményhirdetés fél órát csúszott, mert a felbőszült drukkerektől nem lehetett kiosztani a magyarok első helyéért járó jutalmakat.

Számomra ez a futball! 

Mátyás Richárd, 2025.05.15.